Figyelem! A kritikában lesz könyvből kiragadt információ illetve spoiler!
A nemesi származású nők, de a parasztok is, akik zarándokútra indultak, gyakran naplót vezettek. A nők feljegyzéseiket párnájuk közelében tartották, erről kapta a nevét ez a fajta írás. Egy-egy bejegyzés után többnyire egy vagy két vers következett. A Virágszamuráj párnakönyve ezt a szokást követi. (...)
Azért kellett ez a kis "kitérő", hogy a kedves olvasó ne higgye azt, hogy egy tollascsodáról lesz szó, ami egy ferdeszemű szerzeménye.
Azt biztosan állíthatom, hogy ehhez a könyvhöz jobban bele kell ásnunk magunkat a japán történelembe, mert csak úgy érezhetjük át Kozaisó rettegésének, boldogságának és szomorúságának alapjait. Ha ezt nem tesszük meg akkor nem fogjuk megérteni miért tartja szem előtt a büszkeséget - ami végigkíséri egész életében - még akkor is mikor olyan dolgokra kényszerítik, ami mai szemmel gyomorforgató. Kozaisó legelőször ügyetlen kislány képében jelenik meg legkisebb leányként, aki nővéreivel és bátyaival szemben semmiben sem hasznos. Sorsa onnantól pecsételődik meg, hogy felajánlja segítségét édesanyjának: ő szeretné kivinni a vizet a földeken dolgozó embereknek. Megjelenik Három Szem, aki megveszi a lányt az egyik földesúrnak. Itt ugrik csak igazán nagyot a cselekmény. Egy teljesen más világ egy apró kislány szemén keresztül. Végigkísérhetjük napjait Csiba földesúrnál, ahol megtanul táncolni, belekóstol az írás művészetébe, végül a két égijelnek köszönhetően szamuráj tanonccá válik. A könyv nagy hangsúlyt helyez a buddhizmusra, ami a történet idejét nézve nem meglepő. Olvashatunk a szamurájok kötelezettségeiről a Nemes nyolcszoros útról. Szívszorító végigkísérni a kislány útját a végkifejletig. Akkor is mikor csupán 12-13 évesen játéknőt nevelnek belőle és akkor is mikor már úrnő. Lelkét beszennyezte szerelme - aki egyébként nőnemű - elvesztése, és mérhetetlen bosszúvágyat érez elveszített élete, barátai miatt. Csatákat nyer a férje oldalán, stratégiát eszel ki, segíti az udvari kötelezettségében férjét és történeteket mond, míg sanyarú életének utolsó gyertyalángját el nem fújják, kegyetlenül a szeme láttára ölik meg kedvesét. A történet maga így ér véget. Dicsőségben szeretne meghalni. Végrehajtotta magán a szeppukut (öngyilkosságnak lehetne ma nevezni), majd megkérte szolgálóját hogy vigye el levágott fejét az ellenségnek a papírjaival együtt és mesélje el a történetét.
Saját vélemény:
Hozzá kell tennem, hogy tipikus japán irodalom, ami nem fél megmerítkezni az erotika világában. Imádtam.. de nem az utolsó oldalig! Kozaisó karaktere, jelleme és elszántsága példaértékű, azonban a történet a végére nem azt az élményt adja, mint amire az olvasó vágyik. Mikor megleli Daigoro no Gorot (Három Szemet) semmi extra nincs benne.. lehet csak nekem nem tetszik, de én azt hittem a cselekmény pezsegni fog, megérthetetlen csavarokkal lesz tele.. erre nem! Aztán ott van a háború, ahol a másik nemzettséggel harcolnak. Túlságosan lapos és értelmetlen vége lett..
9/10
És ezúton szeretnék (talán az egész szerkesztőség nevében) Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése