2014. január 5., vasárnap

Kritika#8

http://ismeretlenutakon.blogspot.hu/

Miért kell megerőszakolni ezt a gyönyörű művészetet?

Történet:
Faith is írta már: az automatikusan elinduló zenelejátszó! MIÉRT? Lehet, hogy a sok tucatblog azt mondja ki, hogy ez menő és átadja az érzelmeket, de hidd el, hogy ez nem igaz! Elvonja az olvasó figyelmét ráadásul roppantmód ingerli az ember fülét az a zaj, amit zenének neveznek (legalábbis ezek az előadók!). Ha már zenelejátszót akarsz akkor tedd be úgy, hogy ha az olvasó el akarja indítani akkor elindítja, ellenkező esetben meg hagyd meg őket a saját ízlésvilágukba, köszönöm. 
A történet, mint olyan néhány szóval egyszerűen összefoglalható: sablonos, unalmas, tele van párbeszédekkel és helyesírási hibákkal. Túl sok a szemszögváltás, illetve a helyváltoztatás kimenetele sem túlzottan tetszik. Ahelyett, hogy leírnád pár mondatban az egyik helyszínről a másikra való átmenetet inkább megoldod egy szóval. A párbeszédek is elég problémásak. "-Te csak ne kislányoz nekem itten!-mondta komoly arcal de belül megvolt rémülve." Eleve a kezdésnél a kötőjel után, a mondat végénél pedig utána és előtte is szóközt kell tenni. Ráadásul most konkrétan ez a mondat.. történetben nem használunk olyan szót, hogy itten. Az arcal pedig helyesen arcCal. Nem szeretnék jobban belemenni a helyesírási hibákba, mert túl sok van ráadásul ahogy elnézem a vesszőkkel is bajban vagy. Javaslok egy lektort, vagy ha az túl sok macerálva jár a Microsoft Office Word-ben mindenképp van helyesírás-ellenőrző, mert oké, ha néhány hiba csúszik be, viszont ezt már neked is be kell látnod, hogy a történetedben túl sok van! Ja, és még valami: a Ryan az férfinév! 

Kinézet:
A fejléc maga szép, azonban a betűtípus undorító! Egyáltalán nem illik hozzá, ami rontja az összhatást, annak ellenére hogy tényleg egy szépen kivitelezett darabról beszélünk. A sáv, amiben a történet van - és aminek a neve most az Istenért nem jut eszembe - túl szűk, így a történet maga is olyan, mintha össze lenne nyomva. A háttér szép, de nekem valahogy nem igazán passzol a fejléccel. 

Egyetlen pozitívumot tudok mondani, a fejlécen kívül, a fél szerkesztőség nagyon jól szórakozott azon a bárányon oldalt és feldobta a napunkat, mikor elkezdett szíveket dobálni! (persze csak azután, hogy rájöttünk hogyan csinálja és igen, Faith tudjuk, hogy neked egyből összejött!)

1,5/10 (a fejléc és a birka miatt!)

 

2014. január 2., csütörtök

Kritika#7

Fény a sötétben

Ayu pici szíve csalódott, nagyon, nagyon csalódott

Történet:
Roppantmód örültem neki, mikor megláttam a neved, majd ahogy felugrott a blogod a fejlécet. Gondoltam testhezálló feladatot kaptam, hiszen lassan 10 éve rajongok mindenért, ami Japán. Élvezettel vetettem bele magam a bevezetőbe. Sajnos már ott csalódnom kellett. 

Ami mindig összekötött minket...
Minden egy merénylettel indult...
Sorsa hívja őt….
Eljött Útja ideje..
Különböző országokba vezette őket...
Ám itt csapdába kerültek...
Az élete teljesen megváltozott….

Szóval erről lenne szó. Elkezdted T/1-ben, aztán folytatod E/3-ban. Maga az alaptörténet nem rossz, annyira görcsösen nem ragaszkodsz a manga ill. anime vonalához, ami mindenképp dicséretreméltó! Vesszőhibák is felütik a fejüket, aztán ami engem külön idegesített, hogy egy új fejezetnél ott van az előzőnek az utolsó szösszenete. Értem én, drámai hatást akarunk kiváltani, meg ellensúlyozni a fejezetek rövidségét s talán még normálisan össze is akarjuk kapcsolni a cselekményt, VISZONT ha valaki leül és egyszerre akarja elolvasni mindegyik részt, akkor rendkívül zavaró ez a "megoldás". Néha úgy tűnik, mintha nem fejezted volna be a mondatokat, csak tőmondatok vannak. Már említettem, hogy a történetben is vannak olyan részek, ahol elkezded pl. E/1-ben, aztán hirtelen E/3-ban folytatod, ez rendkívül zavaró az olvasók számára, mert ha netán már elkapták volna a történet fonalát el is vesztik abban a pillanatban. Bár ez nem akkora hiba: sokkal szebb, ha a számokat egységesen írod, vagyis vagy csak számokkal, vagy csak betűvel kiírva. Természetesen ez nem vonatkozik olyanokra, amiket alapból az ember betűvel ír ki, azonban mondjuk az ilyen órákat, ha egyszer előtte leírtad számmal, akkor utána sokkal egységesebb képet kapunk, ha ugyanúgy számmal és nem betűvel írod ki. Túl sok párbeszédet használsz, ami hátrányba szorítja az elbeszélő érzelmeit, ezért élvezhetetlen - amellett, hogy mire kibontakozna a cselekmény vége lesz a fejezetnek. Az utolsó talán az lenne, hogy néha feleslegesen kezdesz bele új mondatba, mivel az utánalévő adja magát, hogy még odatartozik. Javaslom, hogy legalább kétszer jó alaposan olvasd át mielőtt publikálod (vagy keress egy lektort, aki leellenőrzi neked a hibákat és segít kijavítani).

Kinézet:
Tetszene..ha.. tökéletesen van kivitelezve, hogy Sakura ki lett emelve, viszont (!!) Sasuke túlságosan beleolvad a háttérbe, egyedül a sharinganja virít. Továbbá nem tetszik a felirat sem. Jó megoldás, hogy oldalra került, viszont sem a típus sem a szín nem passzol a fejléchez (tudom, hogy nem te csináltad csak gondoltam felhívom rá a figyelmedet). A háttér maga szép, de az sem igazán illik a fejléchez a szürkesége miatt. 
5/10

2014. január 1., szerda

Kritika #6

Sziasztok! Még mielőtt belekezdenék bármibe is, szeretnék bemutatkozni. Faith vagyok, újdonsült társszerkesztő. Néhányan esetleg ismerhettek egy bizonyos Kimi Räikkönen-es fanfictionből adódóan.Nem igazán szeretnék sokat beszélni magamról, úgyhogy bele is vágnék a kritikába.


Avagy hogyan vétsünk apró, de jelentős hibákat..

Történet:
Mielőtt elkezdeném kivesézni a sztorit, meg kell említenem egy nagyon fontos dolgot. Ez pedig nem más, mint az automatikusan induló zenelejátszó. Nem, nem, és ismétlem.. NEM! Mindig is a halálom volt a magától elinduló zene. Megértem, hogy így teljes az összkép, de gondolj csak bele. Böngészget valaki a neten, hallgat egy neki tetsző, kellemes zenét, megnyitja a blogot, aztán BUMM. Mint a villámcsapás, úgy éri Demi Lovato hangja. Amennyire kezdő hiba, annyira zavaró tud lenni. Illetve nagyon okos dolog, ha valaki nem tudja rendesen átadni az érzelmeket (enyhe célzás), és ezzel próbálja ezt kompenzálni. Ha már az érzelmeknél tartunk, vágjunk is bele a történetbe. Adott a főszereplő, jelen esetben Harry Styles, akit szerintem senkinek nem kell bemutatnom, illetve élete szerelme, Judy. Tekintve, hogy eddig csak a prológust osztottad meg az olvasókkal, nem tudhattunk meg túl sok mindent a szereplőkkel kapcsolatban. Tipikus pasi, akinek összetörték a szívét, ezért az alkoholba menekül. Egyelőre Judy sem tűnik sokkal összetettebb karakternek, bár ennek ellenére nekem meglehetősen antipatikus. Két pasi egyszerre? Nem rossz. Mindenképpen le kell, hogy írjam azt is, hogy nekem eddig semmilyen komolyabb érzés nem jött át. Se fájdalom, se szomorúság, se semmi. Persze ebben benne lehet az is, hogy nem igazán csípem Harryt. Összességében, egyelőre nekem kicsit - nagyon - sablonnak tűnik, bár ahogy azt te is leírtad, "ez nem az a fajta történet". Remélem, hogy az általam leírtak változnak a történek előrehaladtával. Ami a helyesírásodat illeti, eltekintve néhány vesszőhibától, és igekötős igék különírásától egész jó.

Kinézet:
Akármennyire szeretnék, nem tudok belekötni, ez tényleg szép munka. Egyedül annyi kivetnivalót találok, hogy a szöveget igazán állíthattad volna sorkizártra, mert ez így kicsit kusza.

10/4,5


Kritika#5

My Life For You


Döbbenet.. tényleg.. sokk..

Történet:
 Őszinte leszek: nekem egyáltalán nem tetszett! Persze ízlések és pofonok, de hát most na. Miért? A cselekmény összevissza van, tőmondatokat használsz és a mondataid semmi logikát nem követnek. Olyan, mintha csak dobáltad volna a szavakat olyan "csak lesz belőle valami" elven. Már az első fejezet sem követ semmilyen logikát. Homályosan van felvezetve az előzmény, értem én hogy legyen az olvasónak fantáziája, viszont kell hozzá egy író, aki adja hozzá az alapanyagot! Aztán, az írásképed: párbeszédeknél a kötőjel után szóközt teszünk, a vesszőkkel is elég sok hiba van. Éééés ami nagyon csipi a csőrömet: miért kellenek oda a képek? Író vagy, jesszusom, az a dolgod, hogy leírd, amit meg akarsz eleveníteni az emberek képzeletébe, ne használj képeket. Utálom, ha képeket használnak történetekben, olyan, mintha megerőszakolnák az írást magát! Én azt mondom, szüneteltesd a blogod és gyakorolj NAGYON SOKAT, mert ezt én még nagyon jó szándékkal sem nevezném írásnak. Annyira rossz fantáziád nincs, hogy ne sikerüljön, tényleg gyakorolj, gyakorolj, maradj egyedi és hagyd a francba a hülye képeket. (ja és még megjegyzem: az a 7 kiló könnyes rész.. nos.. mivel a könny ugyebár víz a víz meg ugye folyékony halmazállapotú ezért azt általában literbe mérjük, ha már drámaivá akartad változtatni a mondatot!

Kinézet:
 Gyorsan cseréld le a fejlécet, mert egyáltalán nem szép, nem illik a háttérhez, ami viszont tetszetős. A kinézetbe belerondít, hogy sem az oldalsávban, sem a bejegyzésekben nincsenek a képek normálisan méretezve, így itt-ott kilógnak.

Így a végére néhány jó tanács: először is keress olyan embereket, akik elolvassák a történeteidet amíg még nincs publikálva, de ne barátnőket, mert hidd el ők - akármilyen maga a történet - úgyis azt fogják mondani, hogy jó. A fejezeteknek adj érthetőbb címet, amivel az olvasó összefüggésbe tudja hozni a szövegkörnyezetet, mert így csak bonyolítod az amúgy sem túl rózsás helyzetet. Említettem már, de inkább többször mondom el A KÉPEKET NAGYON GYORSAN HAGYD EL! Ne legyél tucat, ha pedig csak divatból kezdtél írni hagyd is abba. Amint lesz egy olyan szintű sztorid örülnék, ha felkeresnéd a Kattant kuckó szerkesztőséget, hogy láthassuk mennyit fejlődtél és alaptalan legyen a vádam, miszerint nem veszed komolyan csak a környezeted hatására írsz!

10/2
   

Barbara Lazar - A virágszamuráj párnakönyve

Sziasztok! 

Figyelem! A kritikában lesz könyvből kiragadt információ illetve spoiler! 
 Párnakönyv

A nemesi származású nők, de a parasztok is, akik zarándokútra indultak, gyakran naplót vezettek. A nők feljegyzéseiket párnájuk közelében tartották, erről kapta a nevét ez a fajta írás. Egy-egy bejegyzés után többnyire egy vagy két vers következett. A Virágszamuráj párnakönyve ezt a szokást követi. (...)

Azért kellett ez a kis "kitérő", hogy a kedves olvasó ne higgye azt, hogy egy tollascsodáról lesz szó, ami egy ferdeszemű szerzeménye.
Azt biztosan állíthatom, hogy ehhez a könyvhöz jobban bele kell ásnunk magunkat a japán történelembe, mert csak úgy érezhetjük át Kozaisó rettegésének, boldogságának és szomorúságának alapjait. Ha ezt nem tesszük meg akkor nem fogjuk megérteni miért tartja szem előtt a büszkeséget - ami végigkíséri egész életében - még akkor is mikor olyan dolgokra kényszerítik, ami mai szemmel gyomorforgató. Kozaisó legelőször ügyetlen kislány képében jelenik meg legkisebb leányként, aki nővéreivel és bátyaival szemben semmiben sem hasznos. Sorsa onnantól pecsételődik meg, hogy felajánlja segítségét édesanyjának: ő szeretné kivinni a vizet a földeken dolgozó embereknek. Megjelenik Három Szem, aki megveszi a lányt az egyik földesúrnak. Itt ugrik csak igazán nagyot a cselekmény. Egy teljesen más világ egy apró kislány szemén keresztül. Végigkísérhetjük napjait Csiba földesúrnál, ahol megtanul táncolni, belekóstol az írás művészetébe, végül a két égijelnek köszönhetően szamuráj tanonccá válik. A könyv nagy hangsúlyt helyez a buddhizmusra, ami a történet idejét nézve nem meglepő. Olvashatunk a szamurájok kötelezettségeiről a Nemes nyolcszoros útról. Szívszorító végigkísérni a kislány útját a végkifejletig. Akkor is mikor csupán 12-13 évesen játéknőt nevelnek belőle és akkor is mikor már úrnő. Lelkét beszennyezte szerelme - aki egyébként nőnemű - elvesztése, és mérhetetlen bosszúvágyat érez elveszített élete, barátai miatt. Csatákat nyer a férje oldalán, stratégiát eszel ki, segíti az udvari kötelezettségében férjét és történeteket mond, míg sanyarú életének utolsó gyertyalángját el nem fújják, kegyetlenül a szeme láttára ölik meg kedvesét. A történet maga így ér véget. Dicsőségben szeretne meghalni. Végrehajtotta magán a szeppukut (öngyilkosságnak lehetne ma nevezni), majd megkérte szolgálóját hogy vigye el levágott fejét az ellenségnek a papírjaival együtt és mesélje el a történetét.

Saját vélemény:
Hozzá kell tennem, hogy tipikus japán irodalom, ami nem fél megmerítkezni az erotika világában. Imádtam.. de nem az utolsó oldalig! Kozaisó karaktere, jelleme és elszántsága példaértékű, azonban a történet a végére nem azt az élményt adja, mint amire az olvasó vágyik. Mikor megleli Daigoro no Gorot (Három Szemet) semmi extra nincs benne.. lehet csak nekem nem tetszik, de én azt hittem a cselekmény pezsegni fog, megérthetetlen csavarokkal lesz tele.. erre nem! Aztán ott van a háború, ahol a másik nemzettséggel harcolnak. Túlságosan lapos és értelmetlen vége lett..

9/10

És ezúton szeretnék (talán az egész szerkesztőség nevében) Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni!