Kritika#8

Unknown Roads

Miért kell megerőszakolni ezt a gyönyörű művészetet?

Történet:

Faith is írta már: az automatikusan elinduló zenelejátszó! MIÉRT? Lehet, hogy a sok tucatblog azt mondja ki, hogy ez menő és átadja az érzelmeket, de hidd el, hogy ez nem igaz! Elvonja az olvasó figyelmét ráadásul roppantmód ingerli az ember fülét az a zaj, amit zenének neveznek (legalábbis ezek az előadók!). Ha már zenelejátszót akarsz akkor tedd be úgy, hogy ha az olvasó el akarja indítani akkor elindítja, ellenkező esetben meg hagyd meg őket a saját ízlésvilágukba, köszönöm. 

A történet, mint olyan néhány szóval egyszerűen összefoglalható: sablonos, unalmas, tele van párbeszédekkel és helyesírási hibákkal. Túl sok a szemszögváltás, illetve a helyváltoztatás kimenetele sem túlzottan tetszik. Ahelyett, hogy leírnád pár mondatban az egyik helyszínről a másikra való átmenetet inkább megoldod egy szóval. A párbeszédek is elég problémásak. "-Te csak ne kislányoz nekem itten!-mondta komoly arcal de belül megvolt rémülve." Eleve a kezdésnél a kötőjel után, a mondat végénél pedig utána és előtte is szóközt kell tenni. Ráadásul most konkrétan ez a mondat.. történetben nem használunk olyan szót, hogy itten. Az arcal pedig helyesen arcCal. Nem szeretnék jobban belemenni a helyesírási hibákba, mert túl sok van ráadásul ahogy elnézem a vesszőkkel is bajban vagy. Javaslok egy lektort, vagy ha az túl sok macerálva jár a Microsoft Office Word-ben mindenképp van helyesírás-ellenőrző, mert oké, ha néhány hiba csúszik be, viszont ezt már neked is be kell látnod, hogy a történetedben túl sok van! Ja, és még valami: a Ryan az férfinév! 

Kinézet:

A fejléc maga szép, azonban a betűtípus undorító! Egyáltalán nem illik hozzá, ami rontja az összhatást, annak ellenére hogy tényleg egy szépen kivitelezett darabról beszélünk. A sáv, amiben a történet van - és aminek a neve most az Istenért nem jut eszembe - túl szűk, így a történet maga is olyan, mintha össze lenne nyomva. A háttér szép, de nekem valahogy nem igazán passzol a fejléccel. 

Egyetlen pozitívumot tudok mondani, a fejlécen kívül, a fél szerkesztőség nagyon jól szórakozott azon a bárányon oldalt és feldobta a napunkat, mikor elkezdett szíveket dobálni! (persze csak azután, hogy rájöttünk hogyan csinálja és igen, Faith tudjuk, hogy neked egyből összejött!)

1,5/10 (a fejléc és a birka miatt!)

 

Kritika#7

Fény a sötétben

Ayu pici szíve csalódott, nagyon, nagyon csalódott

Történet:

Roppantmód örültem neki, mikor megláttam a neved, majd ahogy felugrott a blogod a fejlécet. Gondoltam testhezálló feladatot kaptam, hiszen lassan 10 éve rajongok mindenért, ami Japán. Élvezettel vetettem bele magam a bevezetőbe. Sajnos már ott csalódnom kellett. 

Ami mindig összekötött minket...

Minden egy merénylettel indult...

Sorsa hívja őt….

Eljött Útja ideje..

Különböző országokba vezette őket...

Ám itt csapdába kerültek...

Az élete teljesen megváltozott….

Szóval erről lenne szó. Elkezdted T/1-ben, aztán folytatod E/3-ban. Maga az alaptörténet nem rossz, annyira görcsösen nem ragaszkodsz a manga ill. anime vonalához, ami mindenképp dicséretreméltó! Vesszőhibák is felütik a fejüket, aztán ami engem külön idegesített, hogy egy új fejezetnél ott van az előzőnek az utolsó szösszenete. Értem én, drámai hatást akarunk kiváltani, meg ellensúlyozni a fejezetek rövidségét s talán még normálisan össze is akarjuk kapcsolni a cselekményt, VISZONT ha valaki leül és egyszerre akarja elolvasni mindegyik részt, akkor rendkívül zavaró ez a "megoldás". Néha úgy tűnik, mintha nem fejezted volna be a mondatokat, csak tőmondatok vannak. Már említettem, hogy a történetben is vannak olyan részek, ahol elkezded pl. E/1-ben, aztán hirtelen E/3-ban folytatod, ez rendkívül zavaró az olvasók számára, mert ha netán már elkapták volna a történet fonalát el is vesztik abban a pillanatban. Bár ez nem akkora hiba: sokkal szebb, ha a számokat egységesen írod, vagyis vagy csak számokkal, vagy csak betűvel kiírva. Természetesen ez nem vonatkozik olyanokra, amiket alapból az ember betűvel ír ki, azonban mondjuk az ilyen órákat, ha egyszer előtte leírtad számmal, akkor utána sokkal egységesebb képet kapunk, ha ugyanúgy számmal és nem betűvel írod ki. Túl sok párbeszédet használsz, ami hátrányba szorítja az elbeszélő érzelmeit, ezért élvezhetetlen - amellett, hogy mire kibontakozna a cselekmény vége lesz a fejezetnek. Az utolsó talán az lenne, hogy néha feleslegesen kezdesz bele új mondatba, mivel az utánalévő adja magát, hogy még odatartozik. Javaslom, hogy legalább kétszer jó alaposan olvasd át mielőtt publikálod (vagy keress egy lektort, aki leellenőrzi neked a hibákat és segít kijavítani).

Kinézet:

Tetszene..ha.. tökéletesen van kivitelezve, hogy Sakura ki lett emelve, viszont (!!) Sasuke túlságosan beleolvad a háttérbe, egyedül a sharinganja virít. Továbbá nem tetszik a felirat sem. Jó megoldás, hogy oldalra került, viszont sem a típus sem a szín nem passzol a fejléchez (tudom, hogy nem te csináltad csak gondoltam felhívom rá a figyelmedet). A háttér maga szép, de az sem igazán illik a fejléchez a szürkesége miatt. 

5/10

Kritika #6

Sziasztok! Még mielőtt belekezdenék bármibe is, szeretnék bemutatkozni. Faith vagyok, újdonsült társszerkesztő. Néhányan esetleg ismerhettek egy bizonyos Kimi Räikkönen-es fanfictionből adódóan.Nem igazán szeretnék sokat beszélni magamról, úgyhogy bele is vágnék a kritikába.

Broken Heart

Avagy hogyan vétsünk apró, de jelentős hibákat..

Történet:

Mielőtt elkezdeném kivesézni a sztorit, meg kell említenem egy nagyon fontos dolgot. Ez pedig nem más, mint az automatikusan induló zenelejátszó. Nem, nem, és ismétlem.. NEM! Mindig is a halálom volt a magától elinduló zene. Megértem, hogy így teljes az összkép, de gondolj csak bele. Böngészget valaki a neten, hallgat egy neki tetsző, kellemes zenét, megnyitja a blogot, aztán BUMM. Mint a villámcsapás, úgy éri Demi Lovato hangja. Amennyire kezdő hiba, annyira zavaró tud lenni. Illetve nagyon okos dolog, ha valaki nem tudja rendesen átadni az érzelmeket (enyhe célzás), és ezzel próbálja ezt kompenzálni. Ha már az érzelmeknél tartunk, vágjunk is bele a történetbe. Adott a főszereplő, jelen esetben Harry Styles, akit szerintem senkinek nem kell bemutatnom, illetve élete szerelme, Judy. Tekintve, hogy eddig csak a prológust osztottad meg az olvasókkal, nem tudhattunk meg túl sok mindent a szereplőkkel kapcsolatban. Tipikus pasi, akinek összetörték a szívét, ezért az alkoholba menekül. Egyelőre Judy sem tűnik sokkal összetettebb karakternek, bár ennek ellenére nekem meglehetősen antipatikus. Két pasi egyszerre? Nem rossz. Mindenképpen le kell, hogy írjam azt is, hogy nekem eddig semmilyen komolyabb érzés nem jött át. Se fájdalom, se szomorúság, se semmi. Persze ebben benne lehet az is, hogy nem igazán csípem Harryt. Összességében, egyelőre nekem kicsit - nagyon - sablonnak tűnik, bár ahogy azt te is leírtad, "ez nem az a fajta történet". Remélem, hogy az általam leírtak változnak a történek előrehaladtával. Ami a helyesírásodat illeti, eltekintve néhány vesszőhibától, és igekötős igék különírásától egész jó.

Kinézet:
Akármennyire szeretnék, nem tudok belekötni, ez tényleg szép munka. Egyedül annyi kivetnivalót találok, hogy a szöveget igazán állíthattad volna sorkizártra, mert ez így kicsit kusza.

10/4,5

Kritika#5

My Life For You

Döbbenet.. tényleg.. sokk..

Történet:

 Őszinte leszek: nekem egyáltalán nem tetszett! Persze ízlések és pofonok, de hát most na. Miért? A cselekmény összevissza van, tőmondatokat használsz és a mondataid semmi logikát nem követnek. Olyan, mintha csak dobáltad volna a szavakat olyan "csak lesz belőle valami" elven. Már az első fejezet sem követ semmilyen logikát. Homályosan van felvezetve az előzmény, értem én hogy legyen az olvasónak fantáziája, viszont kell hozzá egy író, aki adja hozzá az alapanyagot! Aztán, az írásképed: párbeszédeknél a kötőjel után szóközt teszünk, a vesszőkkel is elég sok hiba van. Éééés ami nagyon csipi a csőrömet: miért kellenek oda a képek? Író vagy, jesszusom, az a dolgod, hogy leírd, amit meg akarsz eleveníteni az emberek képzeletébe, ne használj képeket. Utálom, ha képeket használnak történetekben, olyan, mintha megerőszakolnák az írást magát! Én azt mondom, szüneteltesd a blogod és gyakorolj NAGYON SOKAT, mert ezt én még nagyon jó szándékkal sem nevezném írásnak. Annyira rossz fantáziád nincs, hogy ne sikerüljön, tényleg gyakorolj, gyakorolj, maradj egyedi és hagyd a francba a hülye képeket. (ja és még megjegyzem: az a 7 kiló könnyes rész.. nos.. mivel a könny ugyebár víz a víz meg ugye folyékony halmazállapotú ezért azt általában literbe mérjük, ha már drámaivá akartad változtatni a mondatot!

Kinézet:

 Gyorsan cseréld le a fejlécet, mert egyáltalán nem szép, nem illik a háttérhez, ami viszont tetszetős. A kinézetbe belerondít, hogy sem az oldalsávban, sem a bejegyzésekben nincsenek a képek normálisan méretezve, így itt-ott kilógnak.

Így a végére néhány jó tanács: először is keress olyan embereket, akik elolvassák a történeteidet amíg még nincs publikálva, de ne barátnőket, mert hidd el ők - akármilyen maga a történet - úgyis azt fogják mondani, hogy jó. A fejezeteknek adj érthetőbb címet, amivel az olvasó összefüggésbe tudja hozni a szövegkörnyezetet, mert így csak bonyolítod az amúgy sem túl rózsás helyzetet. Említettem már, de inkább többször mondom el A KÉPEKET NAGYON GYORSAN HAGYD EL! Ne legyél tucat, ha pedig csak divatból kezdtél írni hagyd is abba. Amint lesz egy olyan szintű sztorid örülnék, ha felkeresnéd a Kattant kuckó szerkesztőséget, hogy láthassuk mennyit fejlődtél és alaptalan legyen a vádam, miszerint nem veszed komolyan csak a környezeted hatására írsz!

10/2

   

Barbara Lazar - A virágszamuráj párnakönyve

Sziasztok! 

Figyelem! A kritikában lesz könyvből kiragadt információ illetve spoiler! 

 Párnakönyv

A nemesi származású nők, de a parasztok is, akik zarándokútra indultak, gyakran naplót vezettek. A nők feljegyzéseiket párnájuk közelében tartották, erről kapta a nevét ez a fajta írás. Egy-egy bejegyzés után többnyire egy vagy két vers következett. A Virágszamuráj párnakönyve ezt a szokást követi. (...)

Azért kellett ez a kis "kitérő", hogy a kedves olvasó ne higgye azt, hogy egy tollascsodáról lesz szó, ami egy ferdeszemű szerzeménye.
Azt biztosan állíthatom, hogy ehhez a könyvhöz jobban bele kell ásnunk magunkat a japán történelembe, mert csak úgy érezhetjük át Kozaisó rettegésének, boldogságának és szomorúságának alapjait. Ha ezt nem tesszük meg akkor nem fogjuk megérteni miért tartja szem előtt a büszkeséget - ami végigkíséri egész életében - még akkor is mikor olyan dolgokra kényszerítik, ami mai szemmel gyomorforgató. Kozaisó legelőször ügyetlen kislány képében jelenik meg legkisebb leányként, aki nővéreivel és bátyaival szemben semmiben sem hasznos. Sorsa onnantól pecsételődik meg, hogy felajánlja segítségét édesanyjának: ő szeretné kivinni a vizet a földeken dolgozó embereknek. Megjelenik Három Szem, aki megveszi a lányt az egyik földesúrnak. Itt ugrik csak igazán nagyot a cselekmény. Egy teljesen más világ egy apró kislány szemén keresztül. Végigkísérhetjük napjait Csiba földesúrnál, ahol megtanul táncolni, belekóstol az írás művészetébe, végül a két égijelnek köszönhetően szamuráj tanonccá válik. A könyv nagy hangsúlyt helyez a buddhizmusra, ami a történet idejét nézve nem meglepő. Olvashatunk a szamurájok kötelezettségeiről a Nemes nyolcszoros útról. Szívszorító végigkísérni a kislány útját a végkifejletig. Akkor is mikor csupán 12-13 évesen játéknőt nevelnek belőle és akkor is mikor már úrnő. Lelkét beszennyezte szerelme - aki egyébként nőnemű - elvesztése, és mérhetetlen bosszúvágyat érez elveszített élete, barátai miatt. Csatákat nyer a férje oldalán, stratégiát eszel ki, segíti az udvari kötelezettségében férjét és történeteket mond, míg sanyarú életének utolsó gyertyalángját el nem fújják, kegyetlenül a szeme láttára ölik meg kedvesét. A történet maga így ér véget. Dicsőségben szeretne meghalni. Végrehajtotta magán a szeppukut (öngyilkosságnak lehetne ma nevezni), majd megkérte szolgálóját hogy vigye el levágott fejét az ellenségnek a papírjaival együtt és mesélje el a történetét.

Saját vélemény:
Hozzá kell tennem, hogy tipikus japán irodalom, ami nem fél megmerítkezni az erotika világában. Imádtam.. de nem az utolsó oldalig! Kozaisó karaktere, jelleme és elszántsága példaértékű, azonban a történet a végére nem azt az élményt adja, mint amire az olvasó vágyik. Mikor megleli Daigoro no Gorot (Három Szemet) semmi extra nincs benne.. lehet csak nekem nem tetszik, de én azt hittem a cselekmény pezsegni fog, megérthetetlen csavarokkal lesz tele.. erre nem! Aztán ott van a háború, ahol a másik nemzettséggel harcolnak. Túlságosan lapos és értelmetlen vége lett..

9/10

És ezúton szeretnék (talán az egész szerkesztőség nevében) Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni!

 

Gina L.Maxwell - Elcsábítani Hamupipőkét

WARNING! A kritikám spoilert tartalmaz.

Szóval mindenekelőtt ha még nem vagy 18, akkor  ne olvasd el mert vannak benne obszcén jelenetek,a mik nem gyerekeknek lettek íródva. Illetve ez saját döntésed szóval te tudod.
 

Tartalom:

Az ismert MMA harcos Reid Andrews mérkőzése előtt néhány hónappal komolyan megsérül, így annak az esélye hogy visszaszerezze félnehézsúlyú bajnoki övét elúszni látszik .Ám az edzője (kit szinte már apjának tekint), elküldi gyógykezelésre, amiről kezdetben hallani sem akar, míg ki nem derül hogy orvosa Reid gyerekkori barátjának időközben felnőtt húga.

Lucie Miller a szétszórt, könyvmoly szintén segítségre szorul. Bármire képes lenne hogy meghódítsa orvos kollégája és titkos szerelme szívét, így kapva kap az alkalmon mikor Reid csábítási leckéket kínál neki azért hogy a lány éjjel-nappal ellenőrizze felkészülését karrierje legfontosabb meccsére.
Reid hamarosan élete legnehezebb küzdelmét vívja, Lucie szívéért mielőtt a lány valaki másnak adná.

Megjegyzés:

Imádtam, bár kissé hajaz a Csúf igazság című filmre.

Karakterek:
Reid Andrews: Istenem,a nnyira karizmatikus ez a pasi hogy, minden nő hálás lehetne egy ilyenért.Különösen tetszik a szókimondósága. Mindennel egyben ő az abszolút favorit.

Lucie Miller: Mint a ma született bárány, olyan ártatlan. Persze így jön a képbe a mi kis Szívtiprónk.

Kedvenc női-férfi mellékszereplő:

A férfiak közül egyértelműen a meleg fiú Eric a kedvencem, mert mindig megmondja az igazat megtanulta mellette hogyan legyen kedves is. Megnyert.

Nők közül, Lucie legjobb barátnőjét Nessie..Miért? Mert van olyan őrült mint én. Teljesen kattant a csaj, de törődik Lucieval, nem mellesleg lojális mert mikor a Doki randira hívta, elhajtotta.Amiért jár neki egy hatalmas piros pont.
 

Kedvenc jelenet:
Részletek: 

Lucie, fürdőruhában áll az első lecke alkalmával és Reid nem tudja türtőztetni magát ami miatt szörnyen zavarban van. 

...-Oké,rendben. Azt hiszem ideje,hogy lefeküdjünk. Akarom mondani, hogy ágyba bújjunk. Aludni!Basszus!

Külső:

Tudom, tudom sem könyvet sem embert nem borítóról...DE itt annyira eltalálták az egészet hogy nem állom meg hogy ne pontozzam még külön.

10/10*

Összegzés:

Szóval,maga így mindenével együtt nekem ez a könyv favorit lett és valószínűleg marad is

10/10***
Ajánlom minden jóra való könyvkukacnak.

Kritika#4

 

A halál nem válogat

Először mikor elolvastam a címet egy picit megijedtem milyen is lesz. Alapjába véve, lehet nem kezdtem volna bele az olvasásba de így elkezdtem. Őszintén szólva  csalódtam. Méghozzá kellemesen.

Történet

Nagyon tettszett, hogy nem sablon sztori. Nem csöpög az érzelmektől (nem mintha azokat nem szeretném) néha ilyen is kell. Igaz még csak a prológus és az első két rész van fent. Viszont a prológus nekem egyből felkeltette az érdeklődésemet. Lehetséges, hogy olvasni fogom. Az első rész egy picit zavaros volt, de miután megtaláltam a szereplőket minden tiszta lett. A részek egy kicsit rövidek, ezen dolgozhatnál még, de alapjába véve jók.

Szereplők

Eddig csak Jessie, Grecthen, Harry tűnt fel a főszereplők közül . Ahogy láttam és olvastam lesznek többen is. Az eddigi karakterek tetszenek. A kedvencemnek Jessie-t mondanám. Tipikus lázadó lány, ez nagyon bejön. Az is pozitív, hogy kapunk a szereplőkhöz egy kis leírást.

Kinézet

A fejléc tökéletesen passzol a történethez. Kellő képen "ijesztő ". A háttérrel is meg vagyok elégedve. Betűtípus szintúgy jó. A chaten viszont egy kicsit változtatnék a helyedben. Picit zavaró nekem, hogy nem látom mit írtak. Helyesírás is rendben van, néha egy-egy vessző elmarad, de az nem olyan feltűnő.

Összegezve az egészet : Nekem tetszik és mint ahogy az elején írtam több mint valószínű, hogy olvasni fogom.

10/8

Viviane Villamont - Kisdarázs

Sziasztok!

Bár nem mostani könyv, azért el kell mondanom, hogy ha valaki akar egy jót bőgni és egyszerre hatalmasakat nevetni akkor mindenképp vegye meg, olvassa el! Az első pár rész kicsit érdekes lehet, hiszen Viviane - vagy apja becéző szavaival: Kisdarázs - csupán öt éves mikor megismerkedünk vele, s öt éven keresztül kísérhetjük végig az útján; mikor elhagyja az édesanyja és merő bosszúvágyból elszakítja a férjétől a kislányt, mikor belép az iskola ódon falai közé, ahol az apácák határozzák meg mit írhat a papának, betegséget, örömöt, szenvedést. A regény hangulata mégsem tragikus, vagy túlontúl akadozós, mert a kislány természetes bája, humora és az a tipikus ellenállhatatlan stílusa gondoskodik róla, hogy élvezetes legyen. Ami leginkább megfogott ebben a regényben az az apa-lánya kapcsolat, ami mára talán teljesen eltűnt a világból. Ez az a szülő-gyermek kapcsolat, ami nagyon ritkán alakul ki, de ha már ott van akkor egyszerre idéz fel meghittséget, védelmet, tréfálkozást és örömöket. Egyébként számomra Claude - Kisdarázs apja - a legszimpatikusabb szereplő.

A kissé néhol túlságosan is dramatikus műfaj, nem más, mint az író önéletrajzi visszaemlékezése. Meg kell jegyeznem, aki nagyon vallásos annak lehet nem kellene elolvasni, ugyanis nagy hangsúlyt fektet az Isten-ember kapcsolatra, ami végül mindig abban teljesedik ki, hogy az ember csak magára számíthat, mert Istent ugyan nem érdekli. Továbbá ócsárolja az apácákat, akik az akkori Franciaországban nem féltek fizikai illetve lelki terrorban tartani gyermekeket, csak azért, hogy "megtisztuljanak". És most így a végére néhány darabka a könyvből.

...

(Első nap a zárdában)

"Nem bírom tovább, elejtem a tányéromat, és futok a kijárat felé. Nem akarok itt maradni, vissza akarok menni a papához füstölt heringet vacsorázni. Olyan jó volna, ha magához szorítana. Egy fekete madár utolér, megragadja a blúzom ujját. Kitépem magam; döbbenten nézi a rongyfoszlányt, ami a kezében maradt. Az elkeseredés erőt ad, elrohanok mellette, le a lépcsőn. Odalent félig nyitva az ajtó. Már kint is vagyok az udvaron, futok a kapuhoz, ahogy a lábam bírja, kifulladva megragadom a kilincset, próbálom lenyomni, teljes erőmből rázom, rángatom. Könnyek fojtogatnak, tehetetlenül térdre esem, papát szólongatom. Papa! Segíts rajtam, papa!"

...

(Claude bedühödik)

"Zajos a város. Álmos vagyok.
-    Ébredj fel, megérkeztünk!
-    Hova?
-    A börtönödbe.
-    Hova mész?
-    Beszélni a főnöknő fejével.
Ruhasuhogás: ott áll mellettünk a főnökasszony. Papa magával ráncigálja a folyosóra.
-    Ne hagyj itt, papa! Félek. Mindent elmondok. Nem akarok alázattal tűrni. Enni, inni, énekelni akarok, szívesen csinálok bármit, csak ne kelljen egész nap takarítanom.
-    Nyugodjon meg, gyermekem.
-    Hagyjon békén! Már elég verést kaptam Marie-Josephe nővértől. Könyörgök, papa, vigyél el innen! Meg fognak korbácsolni. Megfenyítenek, ahogy négy éve mindig megfenyítenek. Sose árultam el, mert azzal fenyegettek, hogy akkor nem találkozhatom veled. És én mindent elviseltem, hogy vasárnaponként veled lehessek, de most nem bírom tovább, el akarok menni. Álszentek, gonoszak és kegyetlenek. Isten szolgái. Akármit csinálhatnak, Isten feloldozást ad nekik.
Kiáltozásomra egyre több növendék gyűlik körém.
-    Távozzanak, kisasszonyok! A sátán beszél ebből a gyermekből. Könyörögjünk az Úrnak, hogy bocsássa meg a vétkeit.
Apám gúnyos nevetése belefojtja a szót. A főnökasszony felismeri benne az ördögöt, a rettegett gonoszt; ez a faragatlan tuskó nem átall idemerészkedni, és zaklatni őt. Felháborító!
Apám falfehér. Állkapcsát összeszorítva megindul az átkozódó fúria felé. A főnökasszony rémülten összekulcsolja a kezét, és a Mindenhatóhoz fohászkodik.
-    Ha vétkeztem volna, Uram Teremtőm, megbánom bűneimet, csak most ments meg!
Az Úr süket marad a rimánkodására. A főnökasszony rettegve apám lába elé borul, és gyáván könyörög neki, hogy hallgassa meg. Papa az arcába köp.
-    Gyere, Kisdarázs, egy percig se hagylak tovább ebben a rohadt kuplerájban. "

...

...

(Szomorú gondolatok)

"A szentségtartó zárva, mint mindig. Kicsiny ajtaja a kutyám ólját juttatja eszembe. Filkó. Te bezzeg meghallgattál, ha bánatom volt, és sose haraptál meg. Vigasztaltál, megnyalogattad könnyes arcomat. Bárcsak volna Isten, és volna neki varázsereje! A varázspálcájával örökre eltüntetné Maddalenát. De ha az anyám nem tűnik el, és a papa elveszti a válópert, én nem akarom, hogy a hideg földbe temessenek, mint Félicie-t. Megkérem a papát, hogy vigyen el Ormes-ba, és fektessen le a fűbe a szomorúfűz alá. És azt se akarom, hogy felakassza magát, feküdjön le mellém, és a Voulzie majd örökre elringat bennünket. Filkó, te fogsz ránk vigyázni, te meg a folyóm, és megharapod a sírásót, ha el akar temetni minket. "

...

(Happy End)

"-    Ne álmodozz már! Hív a nővér, nem hallod?
Kimegyek Léonie után a folyosóra. Szomorúnak látszik.
-    Apád vár a fogadószobában, kicsikém.
-    El... elvesztette a pert?
Léonie nővér némán lehorgasztja a fejét. Lassan elindulok a fogadószoba felé. Megállok az ajtóban. Nyirkos a tenyerem, a torkomban dobog a szívem. A keresztre feszített Jézusra téved a tekintetem. Mintha megmozdítaná a fejét, és ökölbe szorítaná a kezét. Igazi vér folyik a sebeiből; mindjárt segítségért kiált. Rémülten rohanok be a szobába.
-    Papa!
-    Kisdarázs! Hát ez meg mi? Mért nem öltöztél fel? És hol a bőröndöd? Micsoda fancsali képet vágsz! Úgy bámulsz rám, mint borjú az új kapura. Mi az, nem is örülsz?
-    Minek örülnék?
-    Gyagyás ez a kiscsaj ! Hát annak, hogy elmegyünk. Isten veletek, kedves nővérek, vége a hülyítésnek! Megyünk, kirúgunk a hámból.
-    Te nyertél?
-    Hát persze hogy én nyertem! Ki a fene nyert volna, ha nem az öreged! "

Remélem meghoztam hozzá a kedveteket ^^

Kritika#3

I'll never be good enough!

Alapjaiban a történet nem rossz. Vannak benne igazán érdekes elemek, csavaros szálak, a cselekmény is szépen le van vezetve. Viszont! Túl sokszor használsz tőmondatokat, a vesszőket gyakran teszed oda ahova nem is kellenének, a végződésekkel is sok baj van. Kiemelve egy hibát "Elég sok ember tartózkodott a helységben..". Helyiségben, a helyes, ugyanis a helység szót földrajzi neveknél használjuk. Hibának mondanám még, hogy néhány helyen a mondatok nem kapcsolódnak egymáshoz, még úgy sem, hogy egy mondat után bekezdés van. Egypár fejezetben a szóismétlések is felütötték a fejüket, ezekkel vigyázz, mert egy idő után zavaróvá válhatnak. Visszatérve a tőmondatokra, inkább fejtsd ki bővebben az aktuális helyzetet, hiszen lehet úgy is szépen fogalmazni, szerintem neked még simán menni fog, ha mondjuk kicsit részletesebben írod le a karakter érzéseit. Mit akartam még.. Ja, igen. A szemszögváltások, kettő még teljesen rendben van egy fejezetben, azonban már több az nem annyira jó. Személy szerint én megkeveredtem és kicsit furcsának is találtam, szerintem elég, ha egyszerre egy, vagy kettő van. Ezek lennének az észrevételeim, de a dicséret része: bár van néhány fejezet, amiben olyan részek vannak, amiket a directionerek (remélem jól írtam) szeretnek felhasználni, összességében egy nagyon pofás kis történet. A karakterek kidolgozottak, a környezet minden szempontból szépen és finoman leírva, az érzelmeket - a tőmondatos részeket leszámítva - nagyon szépen le tudod írni. Olyan a történeted, mint egy hógömb; csalogatja az ember tekintetét, csalogatja és mikor elkezdi felrázni akkor fantasztikus érzés.. szóval ezzel csak ezt akartam mondani, hogy magával ragadó!

A kinézetről annyit, hogy én nem igazán szeretem az ilyesmit értékelni, ugyanis úgy gondolom, hogy a jó írók nem azok közül kerülnek ki, akik nagyon jól tudják kezelni a különféle képszerkesztőket. De hogy ezt sem hagyjam ki, a fejléc szép, de a szöveg rajta csak nehezen olvasható, a háttérbe pedig bezavar az a fehér csík.

Értékelés: 10/8

Kritika#2

Kiss thiet.

Először, nem tudtam mit gondoljak a címről. Csók tolvaj. Sablonosnak tűnt. Kellemesen csalódtam.
Történet:
Tipikus love-story. Cuki. Olyasmi amire mindenki vágyik. Pláne karácsonykor. Tetszett.
Mivel csak három rész van részletes leszek, mint már említettem sablon történetre számítottam,kellemesen csalódtam hisz a történeted minden csak nem sablon. Tetszett hogy a prológus múltat idéz.
Az első fejezet valami csodás,h angulatos ,Delia egy igazán empatikus lány de eddig Helena a kedvencem.
- Ő a karácsonyi ajándékom? – mutatott felém lelkesen. -Ez a kedvenc részem...:)Egész helyes srác...hát jóóó:)
Nagyon tetszik, a történet érdekfeszítő. Nos szereztél magadnak egy új olvasót.
Kedvenc női szereplőm: Helena
Kedvenc férfi szereplőm: Le kell írni? Juju persze.

Kinézet:
Fejléc: Nem rossz, a címhez passzol viszont a történethez nem. Nem ordít róla a karácsony. Már pedig Delia szereti a karácsonyt. Én nem azt mondom hogy cseréld le, de én váloztatnék rajta.
Háttér: Na az már más tészta, passzoló, tetszik.
Betűtípus: Egyszerű és nagyszerű:)

Összességben tetszik ez a blog. Ajánlom mindenkinek!
10/10